Balla D. Károly
A mentelmi talár
Időtlen malmot nyomni lesz sorod
 s mögötted áll majd fegyveres vezéred.
 Szemedben nyákos árkok nedve réved,
 fejed fölött egy tűzkerék forog,
 
 akár a vérre szomjas napkorong.
 Mezőkre hulló fénye egyre éget,
 már lobbot vet a hemzsegő enyészet,
 Mikor a tájra szárnyak árnya ront.
 
 Ma így ér el a rebbenések hűse,
 ma gyilkos csőrök űznek tűzhalált  
 s a vert hadaknak büszke keselyűse
 
 csalárdan zengő éteri malaszttal
 borít reád egy mentelmi talárt,
 mert földre buktál zúzott, sáros arccal.
 
 

 
                                                                 
                                                                 
                                                                




