Balla D. Károly
Csak tűzzél zászlót oromra és tatra
öleld az árboc ingó oszlopát,
így jussál el a gyűrt homályon át
a fényesebbnek látszó túlsó partra.
S ahogy a végzet álnokul akarta:
A gyönge érvek horpadt oldalán
csak halljad meg a bús szirén dalát,
te késve megjött küldönc. S nézz magadba:
ki számításból várta jöttedet,
azt furdalások nélkül vessed meg –
csupáncsak hitvány férc és híg habarcs
a bársony hittel kérkedők ...
Balla D. Károly
Fohászkodtál, és
rovásodra íratott
minden óhajod.
*
Buzgón átvágtál
az erdőn, bár körbe is
járhattad volna.
*
Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.
*
Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembejön.
*
Ha nem vagy résen,
föléd növeszti lombját
serény árnyékod.
*
Törmelékeit
gallérod mögé szórja
a világégés.
Megjelent: Forrás, 2008/június
Balla D. Károly
Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.
*
Nagy szégyenedben
arcod beletemeted
más szégyenébe.
*
Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.
*
Hogy szép magaddá
válj, előbb viselned kell
mások rút mezét.
*
Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.
*
Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.
*
Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.
Megjelent: Parnasszus, ...
Balla D. Károly
Balla D. Károly
Csak el ne menj a megváltás előtt,
mikor a jégen felrian a lomha
halál unottan álmatag hatalma.
Nyakadban átok, hű álcakendő,
neked bérli az erre járt idő,
hogy arcod üres helyét eltakarjad.
Már lassú árban víz alatt a falvak,
és kedvenc fád a sodrásban kidőlt,
de te csak nézd az élveteg dagályt,
az égre kémlelj tört jegek mögül,
s mikor a színre kékes fény vetül,
ne firtasd azt, hogy mért nevetnek mások.
Fogadd el azt, mi holtodig ...
Rábízhatod-e magadat az ég
százezernyi szép kusza vonalára,
vagy óvakodj, ha gyors spirálok ága,
mint éhes törvény, úgy hatol beléd?
Csak várd, amíg a csábos csáp elér,
s a káosz rendje emel homlokára?
Vagy minden csillagkép halálos ábra,
s ahhoz, hogy rettenj, bármelyik elég?
Taszít vagy vonz a sejtelmes delej,
az ég alól kibújni nincs esélyed:
ahol most vagy, épp ott borul feléd.
Más nem tehetsz, csak vesd a fejed fel:
fölötted ...
