Balla D. Károly
Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.
*
Nagy szégyenedben
arcod beletemeted
más szégyenébe.
*
Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.
*
Hogy szép magaddá
válj, előbb viselned kell
mások rút mezét.
*
Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.
*
Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.
*
Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.
Megjelent: Parnasszus, 2008/Tavasz
Balla D. Károly
Balla D. Károly
Csak el ne menj a megváltás előtt,
mikor a jégen felrian a lomha
halál unottan álmatag hatalma.
Nyakadban átok, hű álcakendő,
neked bérli az erre járt idő,
hogy arcod üres helyét eltakarjad.
Már lassú árban víz alatt a falvak,
és kedvenc fád a sodrásban kidőlt,
de te csak nézd az élveteg dagályt,
az égre kémlelj tört jegek mögül,
s mikor a színre kékes fény vetül,
ne firtasd azt, hogy mért nevetnek mások.
Fogadd el azt, mi holtodig ...
Rábízhatod-e magadat az ég
százezernyi szép kusza vonalára,
vagy óvakodj, ha gyors spirálok ága,
mint éhes törvény, úgy hatol beléd?
Csak várd, amíg a csábos csáp elér,
s a káosz rendje emel homlokára?
Vagy minden csillagkép halálos ábra,
s ahhoz, hogy rettenj, bármelyik elég?
Taszít vagy vonz a sejtelmes delej,
az ég alól kibújni nincs esélyed:
ahol most vagy, épp ott borul feléd.
Más nem tehetsz, csak vesd a fejed fel:
fölötted érnek ...
Hogy itt születtél, véletlen lehet
– vagy könnyű kézzel mérte rád a sorsot
egy erre rendelt őserő, koporsód
is látva már a hűs vizek felett?
Előtted futnak, ütköznek a gyorsok,
nyomukban ott a bárgyú képzelet
– és mint aki a révbe érkezett,
tovább nem pörget tiltó ujjon orsót,
fonál-halált a tűnt idő veled.
Túladsz a mán, a múltat elvered,
jövődre nem kapsz jó kamattal kölcsönt.
Felejtett álmok jönnek bősz sereggel
s ...
