szöveg - tartalom - elemzés - Berniczky - regény - könyv - honlap - tanulmány
Berniczky Éva Méhe nélkül a bába [1] című regényének szüzséje egy titokzatos napló(író) utáni nyomozásnak, és a fellelt szöveg fordításának történetéből építkezik. A szövegvilág központi tere Jóna, egy hegyvidéki (el)zárt kis település, ahova idegenek nem járnak: „újra eszembe ...
Balla D. Károly
Pilinszky-projektum - 22.
Ki lángra gyujt, fülünkbe zúgva zengvén,
ki feltüzel s a szánkba jelszót ad
– velünk a végső harcban nem marad,
csak mást terel előre, önnön szennyén
nem gázol át: előtte díszemelvény
a feltornyozott bűn. Ő itt ragad,
s amíg szavára veszni száll a had,
őt gyávasága óvja, véres mellvéd.
Hát mért is lennénk bátrak mindenáron,
a foglyoknak is szép világ világol.
Most jobb lesz várni, várni csak a ...
Balla D. Károly
Pilinszky-projektum - 21.
És egy szél hajt: a végtelen Lehellet,
és egy, mi zeng: az osztatlan Igék
terhétől mélyre horpadt ég,
amelyet egy-egy villám nyila mellett
a zajgó lélek kínja megemelhet,
ha kincset csillant csábitón a még
nem látott – ígért – túlnani vidék,
hová a bőség drága borjat ellett.
S ha célba ért a tékozló hajó,
szavalni fog a sok derék keresztény.
Akad, kit nem hoz tűzbe semmi jó,
csak suttog majd a ...
Berniczky Éva
Berniczky Éva
Novemberre már megint forradalmat ígértek az elemzők, szerintük minden jel erre utalt. Az utca elhasznált emberét hallgatva, nagyon nem túloztak, bár mifelénk az állampolgár leginkább abnormális türelméről ismerszik meg. Csakhogy a pénzügyi világválság kicsit belekavart a már-már megszokottá vált, évente megtartandó előrehozott ukrajnai választásokba. A bankszféra ellentmondást nem tűrve tavaszra igazította a forradalom óráját. Így ...
Balla D. Károly
Az önmagába visszahullt időn
most vérzik át a súlyos esti pára,
s akár a kő, ha árnyékára dől,
úgy ferdül el a téridő aránya.
Halottak teste lakja be a mélyet,
miattuk tér le útjáról a Hold,
kibomlanak az égre varrt szegélyek,
– előjöhet, ki eddig bujdokolt.
Karámba tér meg így az űzött állat,
ha kinn az éjben szörnyű bűnt hagyott,
kis bűzös vackot ...
Balla D. Károly
Az áhítatnak nincsen éle,
a holt kezében nincsen kés,
és nem kérdezik tőle, fél-e,
ha gúzsba fogja száz kötés.
Az angyaloknak nincsen szárnya
és földre hullik mindegyik
– és Orfeusz ha alászállna,
már nincsen benne semmi hit.
Az oltalomban nincsen érdem,
a végveszély elandalít,
s a szirmát táró szép szemérem
magára nyitja bájait.
És utcasarkon ...
Balla D. Károly
E tompa őszben minden felragyoghat
és lábra kaphat bármi indulat,
a gyönge szél a jussodból kiforgat,
eső rak rád kis álnok kínokat.
E szürke ősznek minden zuga színes,
hiába száll az arcokra korom,
s habár a kincs a sorban állóké lesz,
neked is jut majd konc e bősz toron.
E csöndes ősznek minden sarka hangos,
a serlegekből felbugyog a gyász –
és zúgnak mind a ...
Balla D. Károly
A torzulások árka egyre mélyebb,
feszült kötélen vérszín inga leng –
magukba hullnak mind a pisla fények
az ércek odvas mélyén, odalent.
Kimért hatállyal fennforog az átok,
konok magányból füstölög a vész –
fenn torra gyűlnek együgyű szabályok
és lenn megállni minden óra kész.
Halottlepel, mely őseidhez vinne,
az nincsen más, csak formalin-fehér –
ebben ...
