A víztisztítás kémiája

LUCIFER: Te jól választád kedvenc tárgyadúl / A kémiát. - Madách Imre: Az ember tragédiája Tizenkettedik szín

ivóvíz tisztítás és vízfertőtlenítés A víz – a levegővel és a talajjal együtt – életközeg. Bár Földünk több mint kétharmadát víz borítja, de kevés a használható víz, mivel bolygónk vízkészletének csupán 2,5 %-a édesvíz, ennek is nagyobb része (mintegy háromnegyede) jég vagy hó formájában van jelen. Bár vízkészletünk mennyiségileg elegendő, minőségileg egyre kevesebb használható fel a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság számára. A megfelelő minőségű víz korunk egyik legfontosabb nyersanyaga lett.

Bármennyire is átlátszónak látszik valamely felszíni víz, az mindig tartalmaz a vízmolekulákon kívül más kémiai anyagokat is: oldott sókat, gázokat, lebegő szennyezéseket. A vízszennyezés lehet természeti vagy - sajnos most már leginkább - antropogén hatás.

Vízszennyezésnek nevezzük azt a környezetszennyező folyamatot, melynek során a víz emberi tevékenységből kifolyóan rosszabb minőségűvé válik, emberi fogyasztásra való alkalmassága csökken vagy megszűnik, a vízi állatokat és növényeket károsítja vagy elpusztítja. Mivel a szennyezés forrása túlnyomórészt nem természeti, hanem emberi hatás, így megelőzése illetve a víz minőségének szabályozása is az emberek kezében van.

A víztisztítás és ivóvíztisztítás különféle fizikai, kémiai és biológiai eljárások sorozata, amelyek biokémiai változásokat idéznek elő.

A víztisztítás alapelve az, hogy először a durvább, majd a finomabb szennyezőanyagokat választják ki a vízből (a fizikai szennyeződést), ha kell, semlegesítik a veszélyes vegyületeket (a kémiai szennyeződést), majd fertőtlenítik (biológiai szennyeződést). A fertőtlenítés oxidációval történik.

Oxidáció – az a folyamat, amikor egy részecske (atom, molekula vagy ion) elektront ad le. Oxidáció az is, amikor egy elem vagy vegyület oxigént vesz fel vagy hidrogént veszít. A víztisztítás során alkalmazott típusai: