Fazekas Andrea két tanulmányában is Berniczky-prózákkal foglalkozik: a szerző Blasztula és A tojásárus hosszúnapja novelláját veszi górcső alá. A szövegelemzések bevezetéseként a kárpátaljai magyar irodalomról is tesz néhány általános érszrevételt, illetve a 90-es években feltűnt szerzőt is bemutatja, többek között e szavakkal.
A Blasztula szerzője, Berniczky a 90-es évek végétől publikál, főleg novellákat, amelyek erősen eltérnek a többi kárpátaljai kortárs író műveitől. A szövegek jellegzetességeit főként a metaforikus, lírába hajló nyelvezetben, az írás technikájában követhetjük nyomon, melynek segítségével a (női)identitás nyelvi megalkotottságára kérdez rá. Művei nem sorolhatóak tipikusan a kisebbségi irodalomba, hiszen nem foglalkoznak a magyarságot érintő problémákkal, inkább a hangsúlyosan női távlat az, amin keresztül bemutat egy-egy történetet. Mindazonáltal kevés erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy kárpátaljai eredetét meghamisítsa, hiszen számtalan esetben használ szláv eredetű jövevényszavakat. A novella címe szintén szláv hangzásúnak tűnik ugyan, de a blasztula szó latin eredetű orvosi szakkifejezés, jelentése: hólyagcsíra. Az elbeszélés Berniczky A tojásárus hosszúnapja (2004) című első novelláskötetében jelent meg. A tizenöt történet mindegyike emberi kapcsolatok és hétköznapi, mégis megoldhatatlannak bizonyuló konfliktusok köré szerveződik és olykor hihetetlennek tűnő, megmagyarázhatatlan eseményeket tár elénk a mágikus realista írásmódra emlékeztetve. Az elbeszélések sokszínűsége miatt igen nehéz általános kijelentéseket tenni a szövegekkel kapcsolatban, hiszen sem a történetek motívumai, sem a szereplők nem tűnnek fel többször a kötetben.
A két tanulmányszöveg nemrégiben a a netre is felkerült. A szövegek az alábbi linkről indulva érhetők el:
Berniczky-novellák elemzése
