Balla D. Károly
A mentelmi talár
Időtlen malmot nyomni lesz sorod
s mögötted áll majd fegyveres vezéred.
Szemedben nyákos árkok nedve réved,
fejed fölött egy tűzkerék forog,
akár a vérre szomjas napkorong.
Mezőkre hulló fénye egyre éget,
már lobbot vet a hemzsegő enyészet,
Mikor a tájra szárnyak árnya ront.
Ma így ér el a rebbenések hűse,
ma gyilkos csőrök űznek tűzhalált
s a vert hadaknak büszke keselyűse
csalárdan zengő éteri malaszttal
borít reád egy mentelmi talárt,
mert földre buktál zúzott, sáros arccal.